Kőlevesfőző 2007
főlap levelezés bemutatkozás linkek fotók játszótér közinformáció szociális tudnivalók híreink

2007. szeptember 1. szombat.
A Nógrád Megyei Hírlapban megjelent cikk megtekinthető: itt

A résztvevők száma évről évre emelkedik, idén közel kétezer látogató kereste fel a települést. A rendezvényt Nagy György, a község polgármestere nyitotta meg, majd szentmisén vettek részt az egybegyűltek.

Ezt követően vette kezdetét a főzőverseny, amellyel egy régi mondát elevenítenek fel: valaha egy szegény vándor, mivel senki sem vendégelte meg a faluban, elhatározta, hogy kőlevest főz. A kíváncsi lakók körülállták és készségesen adtak az ételhez sót, zsírt, káposztát és kolbászt. Végül a legény megette az ízletes levest, a követ pedig eltette arra az esetre, ha újból olyan helyre ér, ahol senki sem kínálja meg a szegény vándort.

Ma már nem kerül a kő az ételbe (amihez az önkormányzat biztosítja a vizet, a tüzelőanyagot, az evőeszközt és természetesen a követ), elegendő ha a bogrács köré teszik azt a versenyzők – mondta el a polgármester.

Idén közel negyven csapat versengett egymással az üstök mellett, s mindenki a mások főztjét pontozta. Így dőlt el, hogy kié a fődíj és a vigaszdíj, ami egy serleg volt és egy molnárkalács-sütő vas, amelybe a polgármester véste bele a helyezést. Orbán Mihály helyi plébános megszentelte a leveseket és a résztvevőket.

Akik nem vettek részt a főzőversenyben, tizenegy kilométeres túrát tehettek a Kis-kőhöz, ahol egy kilencméteres mesterséges barlangot kerestek fel. A nap folyamán vetélkedőkön is részt vehettek a jelenlévők: kőhajításban, gerelyvetésben és kötélhúzásban mérhették össze tudásukat. Motoroskaszkadőr-bemutatót lát- hattak a falu utcáin és a sárkányrepülést is kipróbálhatták az érdeklődők.

Amint leszállt az este, hatalmas tábortüzet gyújtottak, amely körül énekeltek, beszélgettek a résztvevők. A rendezvényt nosztalgiadiszkó és élőzene zárta.

Megint itt vagyunk.

Amíg kész nem lesz, itt is maradunk.

Készül a köret.

Mindent meg kell kóstolni. Ebben is van Guargumi?

Az idei kövek, mintha kisebbek lennének!

Volt aki nem főzött, szárnyalt!

Ennyire vagyok a győzelemtől!

A kőleves története.

No, enni már lehet.

Siess már azzal a vassal!

Mindenki tudja a dolgát?

Egyre többen jönnek.

A fesztivál madártávlatból.

Pihenni is kell.

Mikorra fogunk végezni?

Húúúú, de magasan vagyok!

Megáldom a főzőhelyeket.

Isten szeretete legyen veletek.

A főzőmesterek.

Készül a baltáskatlan pörköltje is.

No, így kell ezt csinálni.

mi a kő...

Látod, évről évre többen vannak.

Egyet anya kedvéért.

Honnan jöttetek, Baranyából?

Műsor a javából.

Több száz ember volt kíváncsi a programra.

A zene pedig királyi.

Bózvári Józsefet - az egyik szervezőt - Nagy György Polgármester Úr
Szilaspogony díszpolgárává avatta.

A majdnem győztes pedig ...

A vigasz díjas.

A megérdemelten győztes!

Kő story: www.tarjanikepek.hu

A KŐLEVES

Egyszer régen egy szegény falusi legény elhatározta, hogy vándorolni indul. Ment, mendegélt napokon át, míg egyszer csak nagyon megéhezett. Mivel tarisznyájában már nem talált egy morzsányit sem a hazai cipóból, elhatározta, hogy betér a közeli faluba, majd csak akad valaki, aki megkínálja egy kis meleg étellel. Csakhogy ebben a faluban csupa szegény ember lakott.

- Ha nem látnak vendégül sehol – mondotta a legény az utolsó ház gazdájának –, majd főzök magamnak kőlevest.

Elcsodálkozott ezen a gazda, és csakhamar híre terjedt, hogy a messziről jött vándor kőlevest akar főzni. A nagy csodára nevetve futottak össze az emberek. A szegény vándorlegény kivette tarisznyájából a fazekát, megtöltötte vízzel, és beletette a követ.

- Megengedné valaki, hogy a fazekat rátegyem a tűzhelyére?

Persze, hogy megengedték, mert nagyon kíváncsiak voltak, mivel kőlevesről még egyikük sem hallott. Amint a víz forrni kezdett, így szólt a vándor:

- Egy kanál zsírral micsoda pompás illata lenne!

Hoztak neki zsírt három kanállal is. Minthogy a víz már javában forrt, egyre türelmetlenebbül várta a falu népe, hogy mi lesz. A legény megkóstolta a levest, és így szólt:

- Pompás, csak egy kicsit sótlan. Jó volna egy kevéske só!

Hoztak sót több marékkal. A legény megkavarta a levest, és újból megízlelte.

- Ha most egy kevés káposzta is volna benne, nincs ember, aki meg ne nyalná mind a tíz ujját utána!

Erre az egyik asszony beszaladt a veteményes kertbe és három nagy fej káposztát hozott. A vándor megtisztította, és beleszelte a párolgó levesbe. A víz csak egyre forrt. A leves már majdnem elkészült, mikor a vendég váratlanul ismét megszólalt:

- Ha még egy falat kolbásszal is megörvendeztetnének, akkor igazán fölséges lenne a leves!

Hárman is hoztak neki egy-egy darab kolbászt, sőt volt, aki egy jókora kenyeret is hozott.

A legény bedobta a kolbászdarabokat a vízbe, és csakhamar elkészült a leves. Akkor levette a tűzről, tarisznyájából kanalat horgászott elő, leült, és jóízűen falatozni kezdett. Közben nagyokat harapott a kenyérből. Olyan jóízűen falatozott, hogy csakhamar kiürült a fazék, csak a kő maradt az alján.

A falubeliek, akik szájtátva álltak körülötte, szinte egyszerre kérdezték:

- Hát a kővel mi lesz?

- A kővel? Azt megmosom és elteszem máskorra, mikor újból olyan helyre érkezem, ahol semmivel sem kínálják meg a fáradt, szegény vándort.

© 2005, lineadigitall
websas.hu